Miután Rami ès Justuu hazamentek, én egy újabb bögre forró teával áttelepedtem a nappaliba. És mikor elindultam a hálószobába fel a lépcsőn, még fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni velem. Megbotlottam. A félelem villámként hasított belém abban a rövidke másodpercben amíg a levegőben voltam. Mint valami rongybaba, zuhantam a föld felé és közben másra sem tudtam gondolni csak Espoo-ra. Mi lesz majd vele? Ugye nem esik semmi baja? Aztán hatalmas ütés az oldalamon és a fejemen, végül csönd. Mélységes, mindent átható, iszonyatos csönd. Kétségbeesetten küzdöttem ellene, de mintha a testem másképp akarta volna. Mindemellett hatalmába kerített a legrémisztőbb érzés amit valaha éreztem. Mintha valami hiányzott volna. Valami, vagy valaki. Ide bentről.
* * *
A fényes, szemkápráztató fehérség még a szemhéjamon is átragyogott, elemi erővel kényszerített arra, hogy kinyissam a szemeimet. Világos, tágas, ízlésesen berendezett kórházi szobában találtam magam. Megnyugodtam, mert láttam, hogy Kimi az ágyam mellet egy fotelban szunyókálni. Kezeimet automatikusan pocakomra csúsztattam. És felsikoltottam ijedtemben. Kimi erre persze fel is riadt, és gyorsan ott termett mellettem.
- Mi a baj kicsim, mi történt, rosszul vagy? - kérdezgetett. Szegénykémet nagyon megijesztettem.
- Kimi...- zokogtam - hol...hol van a lányunk? Kimi hol van Espoo?
- Jaj életem - sóhajtott fel megkönnyebbülten. Azt hittem valami bajod esett. Espoo-val pedig minden rendben van, csak még megfigyelés alatt tartják, mert hát ugye picit korábban született.
-Minden az én hibám - sírtam el magam megint, mire Kimi letelepedett mellém az ágyra és magához ölelt - ha valami baja esik...
- Ne butáskodj Lily, nem lesz semmi baj - nyugtatott és előkapta a telefonját - nézd meg, nézd milyen gyönyörű!
És megmutatta nekem a leggyönyörűbb, legtökéletesebb kisbabát akit valaha láttam. Apukája ujját markolta aprócska ujjaival. A mi édes pici lányunk.
- Istenem Kimi... - kövér könnycseppek folytak le az arcomon a büszkeségtől - annyira gyönyörű!
- Édesanyád szerint éppen olyan mint amilyen te voltál - mosolygott csillogó szemekkel.
- Mikor láthatom? - kérdeztem
- Nemsokára. Talán már ma áthozzák legalább egy időre, most, hogy végre felébredtél - magyarázta
- Mióta voltam eszméletlen? - kérdeztem - Pénteken délután estél le a lépcsőről. Nem sokkal utána Rami visszament, mert otthagyta nálunk a mobilját. Akkor talált meg, és hívta a mentőket. Aztán engem, és én ideértem szombat reggelre. Ma pedig szerda van - sorolta az eseményeket a finnem
- Ne haragudj - mondtam neki halkan és megfogtam a kezét - nem vettél részt a futamon?
- Nem hát - nevetett fel - csak nem képzeled, hogy a verseny fontosabb lenne mint te és Espoo.
- Jaj Kimi - nevettem föl ébredésem után először.
- Megyek és idehívom az orvost - mosolygott és felegyenesedett - ő majd megvizsgál és meg tudja válaszolni az összes kis apró kérdésedet. Mert úgy is tudom, hogy vannak.
És azzal kiment az ajtón. Nem sok időbe telt amíg visszajött, de nem csak az orvos volt vele. A karjában egy rózsaszín takarókupacot tartott. A szemem megtelt könnyel ahogy átadta nekem a kislányomat. Annyira hihetetlenül aprócska volt, el sem hittem, hogy a karomban tarthatom.
- Jaj kicsim, hát te voltál az aki idebent volt - simogattam meg a kezecskéjét.
- Most már minden rendben lesz - nyugtatott meg az orvos is - próbált már lábra állni?
- Eddig még nem - válaszoltam, de a szemeimet még mindig nem tudtam levenni Espoo-ról.
- Hát akkor ideje megpróbálnia - mosolyodott el az orvos - ha mozog egy kicsit meglátjuk van e valami probléma esetleg még, és amennyiben úgy gondolja, hogy jól érzi magát akár haza is mehet.
- És Espoo? - kérdeztem, miközben átadtam a kicsit Kiminek.
- Neki még néhány napot itt kell töltenie, de ne aggódjon, minden rendben lesz vele. Csak még egy icipicit nőnie kell - magyarázta kedvesen.
- Rendben van - álltam lábra bizonytalanul, és tettem néhány lépést az ajtó felé. Ekkor az előbb említett nyílászáró kivágódott és berobban rajta Rami.
- Lily! - ölelt meg hirtelen, és én majdnem elvesztettem az egyensúlyomat. Espoo felébredt Kimi karjában és halkan sírdogálni kezdett. Kimi csúnyán nézett bátyjára.
- Hoppá - Rami becsukta az ajtót maga mögött, és lehalkította a hangját - ne haragudjatok, nem tudtam, hogy Espoo is itt van. Csak tudod Lily, annyira aggódtam. Ha ott maradtam volna még egy kicsit...
- Ugyan Rami - mosolyodtam el és leültem az ágyam mellett álló fotelba - a kisasszony meg akart születni. Így vagy úgy. És fiúk, most már elmondhatom, hogy teljes az életem.
