Bevezetés 2. rész

Azon az éven korán jött a tél. Hamar beborította a hegyeket, napról-napra figyeltem miként növekszik a hótakaró. Furcsa érzés járt át, ahogy ott álltam a nappali ablakában és figyeltem a hófödte csúcsokat. November eleje volt, még tartott a szezon. De ez most más érzés volt. Bár már egy ideje tudjuk, mégis most tudatosult igazán mindkettőnkben, hogy nem sokára más lesz. Sok minden meg fog változni, de mi büszkén álltunk a változások elé. Sóhajtottam. Nem mondom, hogy egyszerű volt, vagy mindig ennyire varázslatos. Talán csak a hormonok teszik ezt, de most rájöttem, hogy minden pillanatát imádom. A jókat, és a rosszakat, egyaránt. Megváltoztam, ez teljesen biztos. Nem vagyok már az a züllött lány aki bár felnőtt már, mégis szeretett volna inkább gyermek maradni. Lil, ahogy akkor hívtak eltűnt. Az akkori Lilyelle Martins eltűnt. Helyette itt van Lilyelle Martins-Raikkönen. Megtanultam mit jelent a felelősség, mit jelent gondoskodni valakiről. Megtanultam nem kihasználni az embereket, hanem úgy bánni velük ahogy egy felnőtt nőhöz illik. Megtanultam szeretni. Megtalálni a másik szemeiben azt, ami belőlem hiányzik. Érte változtam meg, neki köszönhetek mindent ami mostanra lettem. És most, hogy nemsokára megszületik egyetlen kislányunk, nem is lehettünk volna boldogabbak. Már tudtuk a kicsi nevét. Imádtam. Tudom kicsit betegesen hangzik, de imádtam a hangzását. Espoo, Kimi szülővárosa után. Ariana, az édesanyám után. És Winter, a kedvenc évszakunk, ami olyan gyönyörű mint a kicsi aki születni fog. Espoo Ariana Winter Raikkönen. Átsétáltam az étkezőbe és onnan föl az emeletre. Egyenesen Espoo szobájába mentem. Már minden készen volt a halvány rózsaszínre festett helyiségben. Csak arra várt, hogy apró hercegnőnk megérkezzen.