2012. október 28., vasárnap

Harmadik fejezet


- Kimi, mondd nem tudod hol van Espoo cumija? - szóltam le az emeletről, karomban síró lányunkkal.
- Nem tudom kicsim, én mintha a kiságyában láttam volna hajnalban - felelte Kims, ásítással megtoldva szavait, aztán elmosolyodott mikor megjelentünk a lépcső alján.
- Jaj kincsem, hová tettük a cumidat? - mosolyogtam halkan sírdogáló kislányunkra. Álmos volt, és nyűgös, de sosem üvöltött, mindig csak pityergett. Hála az égnek az apukája természetét örökölte.
- Nézd csak mit találtam - lóbálta meg a hőn áhított cumit a szemem előtt Kimi.
- Nézd Espoo, apu megtalálta neked - dugtam a szájába, és a halk pityergés abbamaradt. Kis hercegnőnk lassan elszenderedett.
- Rendben lesztek? - kérdezte Kimi, ahogy elindultunk fölfelé Espoo-val a lépcsőn.
- Hát persze bajnok, ne aggódj - mosolyogtam rá. Közben beértünk a baba szobájába, és leraktam Espoo-t a kiságyba. Kimi kézen fogott, és kisétáltunk a fenti kanapéhoz. Leült, én meg letelepedtem mellé, és hozzá bújtam. Készült elutazni a szezon első futamára, ezek voltak az utolsó, nyugodt, csendes pillanataink együtt.
- Amint tudlak hívlak, ha leszálltam - biztosított Kims.
- Jól van - simogattam meg az arcát - várjuk, hogy hívj, apuci...
- Imádom ezt hallani - mosolygott, és előrehajolt, hogy belásson a szobába.
- Rendben leszünk, ne aggódj. És amíg nem leszel itt, minden egyes mozdulatáról tájékoztatlak majd. Nem fogsz lemaradni semmiről sem - pusziltam meg. Tudtam, hogy úgy is aggódni fog, de hát ez normális, ha az ember szülő lesz. 3 hónapja született meg Espoo, de ez volt az első alkalom, hogy Kimi néhány óránál tovább lesz távol tőle, tőlünk. Most viszont kezdődött a szezon, az utazgatás. Kimit meg persze nyomasztotta, hogy itt kellett hagynia minket. Amikor megtudta, hogy babát várok, persze azt mondta, hogy abbahagyja a versenyzést, de én nem akartam, hogy megtegye. Ez az élete része, a munkája, a hobbija, a szenvedélye. Gyermekkora óta versenyzik. Hadd lássa majd a lányunk is, ha megnő egy picit, hadd legyen majd ő is büszke rá. végül úgy döntött, marad, aláírt a jövő évre is a Lotus-hoz. Bevallom megnyugodtam. A rally nem igazán tett jót neki. Szüksége volt rá, hogy autó-autó elleni versenyben vegyen részt. Azt pedig ki nem állhatta, ha tapasztalatlan kezdőként tekintenek rá, és a WRC-ben ezt érezte. Most, hogy újra a Forma 1-ben volt, láttam, hogy tényleg örül annak, hogy ott lehet, és nagyon élvezte.
- Kicsim - Kimi hangja rángatott vissza a valóságba.
- Igen? - pillantottam rá
- Mennem kell - sóhajtott - kísérj le kérlek.
- Rendben van - mosolyogtam, és lesétáltam vele a lépcsőn. Közben próbáltam kipislogni a könnyeket a szememből.
- Minden rendben lesz - ölelt át.
- Csak vigyázz magadra - bújtam hozzá - és hívj.
- Egész biztosan hívlak - mosolygott - elraktam egy képet Espoo-ról. Alig várom, hogy mutogathassam.
- Büszke apuci - pusziltam meg, aztán hagytam kisétálni az ajtón.
- Szeretlek - fordult vissza még egy pillanatra.
- Én is szeretlek Kimi - mosolyogtam. Aztán néztem, ahogy elsétál az autóig, és elhajt.





2 megjegyzés:

  1. Sziia.
    Annyira èdes ez a csalàdi idill amit làthatunk! Valami elkèpesztő. Nagyon jò olvasni ezt a Boldogsàgot! :)
    Egy szòval Nagyon, de nagyon tetszik! :D
    Remèlem minnèl hamarabb hozol folytatàst! Puszii. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál :P örülök hogy sikerült átadnom amit szerettem volna ^^

      Törlés